Hopline, a sörfőzőellátó webáruház.

Kezd velünk a sörfőzést!

Sörfőzős cikkek

A kveik élesztők színes világa

HOPLINE
2021.12.19 09:18
A kveik élesztők színes világa

Közkívánatra a mai cikkünkben a kveik élesztőkről, azok történelméről, típusairól és felhasználásáról lesz szó.

Kveik élesztők

Kezdjük a legelején: ez a cím értelmetlen! :) (de így használjuk a rossz berögződés miatt)

Miért? Azért, mert a 'kveik' az EGYIK norvég dialektusban élesztőt jelent. Azért emeltem ki az egyik szót, mert ahány régió, gyakorlatilag annyi szó van az élesztőre Norvégiában, jelenleg több, mint 10-féle elnevezése ismert.
A 'kveik' elnevezés a Voss régióból származik, innen lett begyűjtve az első kveik élesztő és a tulajdonosa így nevezte az élesztőt. Ezért a gyűjtő, Lars Marius Garshol is ezt a nevet használta, majd így került be a köztudatba.
Azóta egyébként az összes Norvégiában begyűjtött farmhouse élesztőt gyűjtőnéven kveik-nek hívjuk, mi is így fogjuk a továbbiakban használni a cikkben. 

Ha már itt tartunk, tisztázzuk a farmhouse kifejezést is. Magyarul annyit tesz, hogy farmház(tudom, durva...). Nincs is semmi különleges jelentése egyébként, vagy átvitt értelme. Ha át akarnám vinni a magyar kultúrába a szót, akkor a tanya lenne talán a legjobb alternatíva.
Ugyanis a farmhouse sörök lényege, hogy minden hozzávalót a farmer (földműves/gazda) termelt meg hozzá, illetve gyűjtött be a természetből. Maga termesztette hozzá a gabonafélét, amiből a sör készült. Ez leggyakrabban árpa, vagy ritkábban búza volt, de a búzát inkább kenyérkészítésre használták. 

'Minden kveik farmhouse, de nem minden farmhouse kveik'. A kveik élesztő csakis Norvégiából származhat és POF-, vagyis nem fenolos. Tehát ami Norvégiából van és egy hagyományos farmról származik azt kveik-nek hívjuk, de ha például Lettországból, akkor az már csak farmhouse élesztő lesz. 

Ezzel így remekül át is vezettük a dolgot az eredetekhez.

A kveik élesztők Norvégiából származnak, és több száz éves múltra tekintenek vissza. Azt tudjuk, hogy már a 17. században is készítettek sört kveik élesztővel. De azt, hogy pontosan mikor készült az első és hogy melyik élesztőtörzzsel, azt homály fedi. Ugyanis a norvég farmereket nem igazán érdekelte a tudomány ezen része, illetve akkoriban ugyebár az élesztő fogalma sem volt tisztázott és ismert még.

2018-ban egy óriási projekt keretein belül több tucat élesztőt, közöttünk számtalan kveik törzset is megvizsgáltak, teljes genóm-szekvenálással. Ez a hozzá nem értőknek (köztük én is) olyan magas szinten van, hogy kár lenne belemerülni. A lényeg az, hogy feltérképezték az élesztők DNS-ét, hogy megpróbáljanak valamiféle családfát összeállítani, hogy mégis melyik élesztő honnan származik, mik a közös ősök. 
A kutatásból kiderült, hogy ahogyan az összes többi 'ősi' sörfőző élesztőnk, mint a belga-, német-, vagy brit törzsek, a kveik is egy háziasított vadélesztő a Saccharomyces cerevisiae fajból. Közeli rokonságban áll azokkal és nagyjából egy időben kerültek háziasításra. 

Ha valakit érdekel az élesztők családfája, annak itt a kutatás eredménye (a kép kattintással nagyítható):

Ha pedig full geek vagy és az angol is megy, akkor itt vannak a résztletek: LINK

Ha valakit a rizsa nem érdekel, akkor itt egy egszerűsített diagramm is:

Házi sörfőzés Norvégiában

Na ez nem a jól megszokott sztori lesz, lássuk, hogy miről is van szó. 

A törvény kötelez!

Ez nem vicc. Ha visszatekintünk a történelemben, Norvégiában törvény kötelezett minden háztartást a házi sörfőzésre! Egészen 1275-ig hatályban volt a törvény, de sokan az 1900-as éveket is ebben a tudatban élték le. Hagyományosan apáról-fiúra szállt a sörfőzés és vele együtt annak történelme, miértjei is és ez a köztudatban tartotta a nyilván már hatálytalan törvényt. 
A 11. század elején Norvégia hivatalosan is keresztény nemzetté vált és a törvény ezt a keresztény öntudatot hivatott erősíteni. Ezért a király törvénybe foglalta, hogy mindenkinek sört kell főznie karácsonyra, amivel az éppen kifutó esztendőt és annak minden termését, hozadékát megköszönhették az új Istennek, Jézusnak és Szűz Máriának. 
Nem kell azért megijedni, a sörfőzés előtte is szinte minden háztartásban ismert volt és rendszeresen főztek is sört az az évi termésből. 
Viszont a törvény bevezetése után aki azt megszegte és egy évben kihagyta a karácsonyi sör főzését azt súlyosan megbírságolták. Ha pedig valaki 3 évben egymás után kihagyta a karácsonyi sör készítését, akkor MINDEN földi vagyonát, ingóságát, ingatlanját elvették tőle! A felét az egyház, a másik felét pedig a király kapta meg. Hogy ezt valaki vezette-e, vagy csak elrettentésképpen volt a törvényben nem tudjuk, de maga a történet elég hajmeresztő

Raw ale, boróka, 6 órás forralás és minden ami vele jár

A modern korban a házi sörfőzés mit sem veszített a lendületéből. Minden farmon készült sör legalább évente egyszer a saját gabonatermésből, de a legtöbb farmon évente kétszer. Az 1800-as években járunk, a komlót még nem ismerték, ezért másképp oldották meg a sörök ízesítését. 
Az alap sör régiónként változott:

  • Volt, aki raw ale-t főzött. A 'raw' annyit jelent, hogy nyers, ez pedig arra utal, hogy a sört nem forralták a cefrézés után. Egyszerűen átfejtették az erjesztőbe azt miután végeztek a cefrézéssel, beoltották élesztővel és megvárták, míg leerjed.
  • Volt a másik véglet, aki 6-7 órán keresztül forralta a sörlevét nyílt lángon egy tűzrakás fölött, gyakorlatilag bográcsban főzték a sört.
  • És persze minden egyéb is volt a két véglet között is. Ahány háztartás, annyi féle sör létezett.

Mint említettem, a sörfőzés apáról fiúra szállt, így a recept sok esetben évszázadokon át maradt az eredeti, bármiféle érdembeli változtatás nélkül. Mai napig vannak, akik hagyományos söröket készítenek 2-300 éves recept alapján.
Emellett az élesztő is egyeneságon öröklődött. A kveik ring akár évszászadokon keresztül is kiszolgált/kiszolgál egy háztartást és ugyanazt az élesztőt használják fel vele újra és újra. A kveik ring-ről bővebben lent.

Ami viszont a Viking idők óta egységesen hagyomány volt, az az üvöltés. A sörlé beélesztőzése közben üvöltöttek, ezzel elrettentve a gonosz szellemeket, amik esetleg elronhatják, befertőzhetik a sörüket. Ezt a hagyományt mai napig rengeteg helyen őrzik. 

A boróka

Egy dolog, ami nagyon gyakori volt és a sörök többségére igaz volt, hogy boróka fenyővel ízesítették a sörlevet. Az erdőből gyűjtött fenyőágakat leforrázták, gyakorlatilag teát készítettek belőlük, majd a leszűrt vizet használták cefrézővízként és máslóvízként is. Más esetekben simán a forrásban lévő sörlébe tették az ágakat, mint mi a komlót manapság és úgy nyerték ki belőle az ízeket, aromákat.
A boróka remek ízt adott a sörnek, picit a West Coast sörök fenyős íze és a gin fűszeressége közé lehetne tenni. Azt kiemelném, hogy NEM borókabogyót használtak, hanem konkrétan a fenyő ágait, a fás résszel, tűlevéllel, mindennel, nem csak a friss zöld hajtásokat. Simán borókabogyó használatával nem érhető el ugyanaz az ízhatás!
Mielőtt kirohannál a közeli erdőbe boróka ágakat gyűjteni vigyázz, mert a legtöbb mérgező! Tudnod kell, hogy mit keresel és ha nem vagy biztos a dolgodban, kérdezz meg valakit, aki ért hozzá!

Alkoholtartalom

A leggyakrabban magas alkoholtartalmú söröket készítettek kveik élesztőkkel és készítenek is a mai napig. Rendszerint 1.080 fölötti az OG (20 balling!) ezekben a sörökben és az élesztők is ehhez vannak hozzászokva. A több száz év alatt megszokták, hogy töménytelen mennyiségű cukor és tápanyag áll rendlekezésre és ehhez állt be a genetikájuk.
Ezért ha otthon készítünk sört kveik-kel, akkor érdemes vagy a magasabb OG söreinkre tartogatni, vagy tápsót használni! Ha a tápsó mellett döntünk, akkor a gyártó által ajánlott mennyiség kétszeresét használjuk.
Előnye is van azért a dolognak egyébként, a kveik élesztők remekül alkalmazhatóak például borok készítésére is. Itt különösen fontos a tápsó használata, de cserébe egy nagyon hamar iható, magas alkoholtartlmú italt kapunk.

A szomszéd fűje mindig zöldebb?

A sörfőzés és fogyasztásnak mindig a szerves része volt a közösség. Hagyományosan a leerjedt sört 3-4 nappal a sör beoltása után egy kis baráti összejövetel keretében a sörfőző és a szomszédai érzékszervi vizsgálatoknak vetették alá. Na nem olyan szofisztikált a dolog, a söfőző áthívta a haverokat és szépen berúgtak a fickósörből. Az erjedés egyébként kb 48-72 óra alatt teljesen végbemegy, tehát mondhatni egy készterméket kóstolnak és nem mellékízekkel teli erjedő sört!
Ez a felebaráti viszony jellemző volt a Norvégokra és mai napig a szomszédaikkal megosztják a házisörüket, illetve bajban is számíthatnak egymásra.

Na de milyen bajban? Hát például ha megfertőződik a sör. Ha a leerjedt sör megsavanyodik, vagy éppen valamilyen nemkívánt mellékízt termelt az élesztő, akkor a sörfőző kidobja a saját élesztőjét és a legközelebbi sörfőző szomszédjától kér kölcsön, amit utána sajátjaként nevelget tovább.

A kveik ring és az élesztő újrafelhasználása

Alapvetően úgy használták és használják újra az élesztőt a mai napig a tradicionális norvég sörfőzők, hogy egy kvek ring-en gyűjtik azt. Mint említettem, egy-egy élesztő akár évszázadok óta is folyamatos használatban lehet, mert apáról fiúra száll. Egészen addig használják újra az élesztőt, amíg az valami nemkívánt eredményt hoz. A legtöbb esetben ez soha, vagy csak évtizedek után következik/következett be, a kveik törzsek általánosságban nagyon stabilak és minimális a mutáció lehetősége bennük.

  Az aktív erjedés szakaszában, high krausen-nél ezt a kézzel készített fa gyűrűt egyszerűen belemártják a sör tetején habzó élesztőbe, majd egy szögre felakasztva tárolják a következő főzésig. Ebből adódóan a kveik élesztők 95%-a remekül tűri a szárítást és könnyen tárolható utána szárított formában a hűtőben hosszú ideig. 
A főzés napján startert készítenek vele. Ez nem egy hagyományos starter, inkább egy vitality starter-nek felelne meg, vagyis arra hivattott, hogy az élesztő életképességét garantáljuk vele.

Ennek menete: A cefrézés vége felé kivesznek egy adag sörlevet abból, lehűtik, majd ebbe áztatják a kveik ring-et 10-20 percig. Utána a gyűrűt ismét szögre akasztják, hogy kiszáradjon mire újra élesztőt gyűjtenek vele a sör aktív erjedése közben. Ha az így készített 'starter' elkezd habzani, bármiféle aktivitást mutat, akkor onnan tudni, hogy az élesztő rendben van és ezzel a starterrel oltják majd be a sörlevet. 

Kveik és egyéb farmhouse élesztők

Jelenleg 68-féle farmhouse élesztőt tartunk számon (nem mind kveik). Ezek listája Lars Marius Garshol oldalán megtalálható. Őt már említettük korábban, de ő lenne az, aki az egész kveik forradalmat beindította, miután a Norvég körútján tapasztaltakat megosztotta az internettel a blogján. Számtalan farmot és tradicionális sörfőzőt látogatott meg Norvégiában, Litvániában, Lettországban és Oroszországban is már azóta. Aktívan kutatja a különleges sörfőző hagyományokkal rendelkező helyeket és az ott tapasztaltakról beszámol. Nagyon érdekes a blogja, több napnyi olvasnivaló van rajta, szívből tudom ajánlani mindenkinek, akit érdekel a sörfőzés tradíciója. 

Multi-strain 

A legtöbb kveik és farmhouse élesztő a mai normállal szemben nem izolált élesztők, hanem több törzs egyvelegei. Ez abból is adódik, ahogy az élesztőt újrahasználják. Nem nagyon steril az egész folyamat, ráadásul szabad levegőn szárítják és tárolják az élesztőt egy fa gyűrűn. 
Ezért szépen lassan kialakultak a kevert élesztőkultúrák, amik annak ellenére, hogy adott esetben akár 12! törzset is tartalmazhatnak, nagyon stabilak. Megvan az 1-2 domináns törzs bennük, ami az erjedés nagyrészéért felel, a többi csak háttérszereplő, minimális ízt/aromát adnak hozzá. De 10-20-50 újrafelhasználás után sem változik érdemben az élesztő ízprofilja, ezért azt szoktuk mondani, hogy elméletben végtelenszer újrafelhasználhatóak.

Léteznek már izolált törzsek is, ahol a kevert kúltúrákból egy törzset izoláltak és azt szaporítják csak tovább. A mi kínálatunkban ez a Spro törzs lenne, amit a Bootleg Biology izolált először és Oslo néven árulja. A tiszta erjesztési karaktere miatt esett rá a választásuk, melegen erjesztett láger ízvilágú sör készíthető vele. 

Aluloltás/Underpitching

Itt megintcsak arról van szó, hogy ezek a törzsek sok esetben akár évszázadok óta ugyanúgy vannak használva, emiatt hozzászoktak bizonyos körülményekhez.
Az egyik ilyen az az, hogy rendszeresen alul lettek oltva, vagyis a kelleténél kevesebb élesztőcellával lett beoltva a sörlé. Ezt mai napig tudja az élesztő és számít is rá! Ha túloltjuk a sörlevet kveik élesztővel, akkor az egy cellára jutó alacsony tápanyagmennyiség miatt elképzelhető, hogy meg fog akadni az erjedésünk. Ezért mindig kövessük a gyártó által javasolt adagolást! Ha pedig újrahasználjuk őket, akkor inkább használjunk kevesebbet, mint azt gondolnánk, hogy kéne. Kveik esetében átlagosan 2-4x kevesebb élesztősejttel kell beoltani a sörlevet a hagyományos ale élesztőkhöz képest.

Hőmérséklet

Sok helyen olvasható (többek között a mi weboldalunkon is), hogy 20°C és x °C között lehet egy adott törzssel erjeszteni. Ez így is van, a kveik törzsek tolerálják a szobahőt, de korántsem szeretik!
Ha a legtöbbet szeretnéd kihozni belőlük, akkor érdemes 30°C környékén erjeszteni őket. 20-22°C környékén nem gyorsabbak, mint az átlag ale élesztők, így az egyik nagy előnyüket veszítik el ha ilyen 'hidegen' erjesztjük őket.
Az általunk forgalmazott törzsek esetében mindig fel van tüntetve a minimum és a maximum hőmérséklet, ha tehetjük, akkor inkább a megadott sáv melegebbik felében erjesszük, ez átlagosan 27-32°C. 

Oxigén és tápanyag

Amit még érdemes megemlítenünk, hogy hagyományosan ezek a sörök sok esetben nyitott erjedéssel készültek, így a kveik törzsek hozzá vannak szokva a magas kezdeti oxigénszinthez. Ha esetleg zárt erjesztéssel készült, akkor is az élesztő begyűjtése közben az élesztő extra oxigénre tett szert az erjesztő felnyításával. Ezért ha ilyen kveiket használtok, még véletlenül se felejtsétek el rendesen meglevegőztetni a sörlevet, mert lehet, hogy megbánjátok egy megakadt erjedés formájában.
Itt visszakötnék a tápsóra, amit már korábban említettem. A megfelelő levegőztetés mellé erősen javasolt tápsó használata is a legjobb eredmények elérése érdekében, mert a kveik élesztők rohamtempóban veszik fel a rendelkezésre álló tápanyagot. Az erjesztésvezetésről szóló cikkemben már említettem, hogy én el sem kezdek főzni, ha nincs otthon tápsó, na ez a kveik sörökre fokozottan igaz. 

Élesztőgyűjtés, újrafelhasználás

Azt ti is megtehetitek (én is szoktam), hogy aktív erjedés közben az sör tetejéről élesztőt gyűjtök a következő főzéshez. 
Ha szeretnétek eltenni az élesztőből, akkor egyszerű dolgotok lesz. Beoltás után 24-36 órával -vagy amikor szép krémes az élesztő (krausen) a sör tetején- egy fertőtlenített kanállal egszerűen kanalazzátok le az élesztő maximum 3/4-ét egy fertőtlenített üvegbe. A sör tetején maradt élesztőt keverjétek bele a sörbe és zárjátok vissza a fedelet.
Az üvegbe elmentett élesztőt öntsétek fel vízzel (nem árt, ha forralt, visszahűtött a víz), valamint egy csipet cukrot adjatok hozzá és a hűtőben hónapoking tárolható. A fedő ne legyen ráhúzva teljesen szorosra, mert szépen lassan még CO2-t fog termelni, szóval csak éppenhogy legyen rácsavarva és 1-2 naponta az elején még így is érdemes 'megböfiztetni' az üveget.
Az elmentett élesztővel 20-30 sörlé is simán beoltható, ha 2-3 hónapnál nem régebbi az elmentett kolónia. Ha igen, akkor egy starter készítése jó ötlet lehet. Az így készített starter maximum felével oltsátok be a következtő sörötöket, a másik felét pedig lehet a hűtőben tárolni, a sörlevet öntsétek le róla, és öntsétek fel vízzel. 

Van egy másik lehetőség az élesztő tárolására, az pedig a szárítás.
Mint már említettem, a kveik törzsek java könnyen szárítható komolyabb cellaveszteség nélkül. Ehhez a frissen szedett élesztőt kenjük el egy tapadásmentes (szilikonos) sütőpapíron vékony rétegben, hogy gyorsabban száradjon. 
Ezt utána vagy aszalógépben (max 40°C, de lehetőleg 20-35°C között), esetleg sütőben néhány óra alatt kiszárítjuk. A kész élesztőpelyhet zárható zacskóban a hűtőben tároljuk. 
Ha elektromos sütőd van, akkor a lámpa funkcióval a ventivel bekapcsolva is ki tudod benne szárítani az élesztőt. Az ajtaját hagyd nyitva résnyire, nehogy túlságosan felforrósodjon a sütőben a levegő!

Savanyú sörök

Szereted a savanyú söröket, de nem szereted a szívást, ami vele jár?

Itt a megoldás! Vannak bizonyos kveik élesztők, melyek lactobacillus törzseket is tartalmaznak. Ezek segítségével bármilyen macera nélkül készíthető ízletes savanyú sör.
Annyi dolgod van csupán, hogy kihagyod a komlót a meleg oldalról. Ez azt jelenti, hogy semmi forralt, vagy whirlpool komló. Egyszerűen felejtsd el a komlókat a sörfőzésből egészen az erjedés végéig.
Forrald fel, majd hűtsd le a sörleved a szokásos módon, oltsd be az általad kiválasztott kveikkel és próbáld meg 30-35°C-n tartani. 3-4 nappal később kész is a sour ale-d. Ezután ha gondolod már akár hidegkomlózhatod is a sört, hogy egy klassz sour IPA/NEIPA-t csinálj, vagy ha éppen gyümölcsöt akarsz hozzáadni, akkor az is mehet már bele. 

Gyors kondicionálás

Kétségtelenül a kveik élesztővel készült sörök egyik legnagyobb előnye a rövid kondicionálási idő. A melegen való erjesztés miatt az élesztő anyagcseréje nagyon felgyorsul. Ennek köszönhetően gyakorlatilag erjesztés közben elvégzi az egyébként érlelés közben zajló biokémiai folyamatok egy jelentős részét is.

Számunkra ez azt jelenti, hogy a kveikkel készült és melegen erjesztett sörök az erjedés befejeztével gyakorlatilag azonnal fogyaszthatóak. Ez fokozottan igaz a magas alkoholtartalmú sörökre, ahol ha sima élesztőket használunk, akkor több hónap kell, mire egyáltalán ihatóvá válnak. Ezzel szemben például egy 8%-os kveik sör a beoltás után 5-7 nappal már megdöbbentően iható formában lesz, HA melegen erjesztjük. Egyébként hidegen erjesztve is hamarabb kondicionálódnak a kveik sörök, de melegen kell erjeszteni ahhoz, hogy az előnyeit igazán ki tudjuk használni. 
Arra figyeljünk, hogy a kveik élesztős sörök a kondicionálás/lágerezés közben veszíteni fognak a gyümölcsös észtereikből, mert azokat az élesztő lebontja és újra felveszi. Ezért ne lepődjünk meg, ha a 4 hétig lágerezett klasszul gyümölcsös pale ale-ünk hirtelen elkezd lágerszerűvé válni. 

Törzsek:

Ahogy már szó volt róla, jelenleg 68 törzs ismert hivatalosan. Ezeknek az aromaprofilja az egészen tiszta, láger-szerűtől az aszalt gyümölcsös, konyakos aromákon keresztül a trópusi gyümölcsbombákig terjed. Szintve bármilyen sürtípushoz találhat az ember magának élesztőt. Kivételt talán a bajor búza képez, mert a banános észter+fenol kombináció nem kifejeztetten jellemző egyik farmhouse élesztőre sem. Ezen felül a kveik élesztők genetikailag POF- törzsek, vagyis nem termelnek fenolt. Ellenben például a Litvániából származó farmhouse élesztő (nem kveik!) a Jovaru képes fenolt termelmi, és elképesztően jó belga sörök készíthetőek vele. 

Gyümölcsösebb törzsek:

  • Voss 
    Ez az OG kveik élesztő, ezt fedezte fel először Lars, ebből indult az egész kveik forradalom. Klassz narancsos, citrushéjas jegyeket hoz, és akár 43°C-on is erjeszthető! Szinte bármilyen sörhöz kíváló lehet, nagyon sokoldalú.  
  • Rivenes
    Nagyon hasonló a Voss törzshöz, de itt inkább a mandarinos aromák vannak előtérben
  • Stranda
    Egy igazi trópusi gyümölcsbomba. Papaya, mangó, érett csonthéjas gyümölcsaromák jellemzik. Nagyon magas az alkoholtűrőképessége, akár borokhoz is kíváló. 
    Aromaprofiljának köszönhetően főleg IPA-kban, NEIPA-kban lehet nagy sikere.
  • Tormodgarden
    Ez az egy törzs, amit nyugodt szívvel merek ajánlani hűvösebb erjesztésre. 17°C-n is láttam már dolgozni és gyakorlatilag lágert csinált a sörből. Egyébként melegen erjesztve citrusos és trópusi ízeket hoz, ami megintcsak IPA sörökben állhat jól  
  • Espe
    Aszalt gyümölcsös, konyakos aromákat hoz, jó választás lehet porter, stout, brown ale, ír vörös és hasonló sörökben. Ugyanakkor NEIPA-ban is láttam már teljesíteni és nem volt csalódás  
  • Jovaru
    Ez kb egy belga búza+saison élesztő hibrid. Remekül hozza a belga fűszeres jegyeket, mint a szegfű, bors és citrus. Emellett diasztatikus, vagyis nagyon magas a hatásfoka, számíts egy száraz sörre, ha ezt az élesztőt használod.
    Saison, belgian wit, brut IPA sörökben kíváló

​Psuedo-lager/tisztábban erjesztő kveik törzsek:

  • Skare
    Egyike a 'láger kveik'-eknek, vagyis a körülményekhez képest nagyon tisztán erjeszt, minthacsak láger élesztő lenne. Ha ismered David Heath munkásságát, akkor találkozhattál ezzel az élesztővel. Neki is én szolgáltattam ezt az élesztőt a cseh pilzeni sör receptjéhez
    David Heath - Skare Czech Pilsner

     
  • Opshaug 
    23-26°C-n erjesztve meglepően tiszta, a háttérben enyhén citrusos. Melegen erjesztve a narancs és citrom ellepi a sört és átlép IPA területre

     
  • Spro
    Oslo törzsként is ismert. Kifejezetten tisztán erjeszt, 80% körüli hatékonysággal, így jó alternatívája lehet a Fermentis W34/70 törzsnek. Viszont 20-35°C között tudja hozni ezt a tiszta profilt, így nem számít, hogy nyáron erjesztesz panelban, vagy télen téglaházban. 

​Savanyú sör/sour ale:

  • Hornindal
    Az én egyik személyes kedvencem savanyú sörökhöz. Durva trópusi gyümi aromák és 16% alkoholtolerancia. A lehetőségek tárháza elég népes, érlelve finomodik az észteresség és kicsit belga spontán erjesztett sörre kezd hasonlítani.

     
  • Ebbergarden
    Ez is a trópusi gyömölcsös vonalon erősít, de mégis más, mint a Hornindal. Ez a ki kell próbálni és mindenki döntse el maga, hogy melyiket szereti jobban kategória. Csalódni ebben sem fogsz.

Remélem ez segített eligazodni a kveikek világában és mindenki talált benne valami új, érdekes infót magának. 

Ha tetszett a cikk, akkor oszd meg másokkal is! Csatlakozz Facebook csoportunkhoz, hogy elsőként értesülj új termékeinkről, promócióinkról és cikkeinkről.
Továbbá a csoporttagok 5% kedvezményt kapnak webshopunkban!
(nem összevonható más kedvezményekkel)